Az Irodalom visszavág- Április
„Szerintem alvás-óra lenne minden nap az első órában, hogy minden reggel, amikor bejövünk,
akkor mindenki tudjon egy kicsikét aludni. Egy kinti óra, ahol kiszellőztethetjük az
agyunkat.”
„Én olyan órát hoznék be, hogy bármit lehet csinálni. Van, aki kimegy az udvarra vagy rajzol,
vagy társasozik. Ezen az órán bármit lehetne csinálni.”
„A tornázást vezetném be, mert az a szívnek, az agynak és a testnek tesz jót. Jót tenne a test
építésében is. Nagyon sokunknak rossz a testtartása és ez segítene. Az úszást is bevezetném
felsőben, mert nagyon sokan nem tudnak úszni felnőtt létükre és erről nem ők tehetnek,
hanem hogy nem jártak úszni.”
„Az a tantárgy, amit én bevezetnék az iskolába, az szerintem nagyon fontos lenne a mai
világban. Nem más, mint a felvilágosítás. Hogy miről? Arról, hogy hogyan kéne emberekkel
viselkedni. Például amikor megyek az utcán, akkor csomó ember van, aki nem is köszön
vissza, amikor én köszönök.”
„Az én új tantárgyam az illedelem. Kicsit furcsán hangzik, de fontos lenne, mert néhány
gyerek agya „katt és bumm”. Megtanítanám őket elsősorban illedelmesen enni. De nem úgy,
hogy odajön egy tanár és leordítja a fejedet, mert kanállal eszed a főzeléket. Nem én! Azt is
megtanítanám, hogy kell viselkedni órán. Ezt a tantárgyat mindenki szeretné. Kedvesen
tanítanám ezt a tantárgyat.”
„Pénzgazdaságot tanítanék, hogy legalább tudjam tanulni, hogy mire, mennyit lehet költeni.
Tudnék spórolni, nem, mint most. Felnőtt koromra is jó lenne ez a tudás.”
„A drámaórát kötelezővé tenném a felsősöknek egész végig. A főzést vezetném be, de úgy
képzelem, hogy megadnánk, hogy mit kell főzni, és elmennél megvenni az alapanyagokat.
Kozmetikaóra lányoknak, ahol megtanítanám az arcápolást.”
„Ha én lennék az oktatási miniszter, akkor az első tantárgy, amit bevezetnék, az a főzés és a
takarítás lenne. De hogy miért? Mert rengeteg lány, nő nem tud sem főzni sem takarítani.
Vannak, akik takarítónőt vesznek fel. Vannak, akik még a szakácskönyvet sem tudják
elolvasni, ezért gyorséttermekből rendelnek és ide vezet az elhízás. Néha lehet, de hogy
mindig!”
„Szerintem valamilyen önvédelem kéne. Ha esetleg valaki megtámad, akkor nem tudsz
semmit tenni. De ha valamilyen önvédelmet is tanulnánk, akkor meg tudnánk védeni
magunkat.”
„Talán a főzés órát vezetném be. Nagyon sok fiatal csak beül gyorsétterembe ahelyett, hogy
főzne. Én szerencsére nagyon hamar elkezdtem tanulgatni ezt a tudományt. Mivel általában
reggelente egyedül vagyok otthon és nem annyira szeretem a müzlit. Virslit,
melegszendvicset, rántottát készítek változatosan. Emellett tudok sok mindent főzni, többet,
mint a korombeliek.”
„Én az AI-órát vezetném be, mert szerintem a mai gyerekeknek tudniuk kell, mi az AI és mi
nem. 10 év múlva olyan fejlett lesz a mesterséges intelligencia, hogy már nem lehet majd.
„A hip-hop táncot és a főzést hoznám be. Szeretek sütni, főzni főleg az állandó csapatunkkal.
A táncot azért hoznám be, mert imádok táncolni és vicces lenne nézni a fiúkat, ahogy ide-oda
kalimpálva táncolnának. Bár legtöbben szerintem örülnének.”
„Szerintem az utazás-ismeret hasznos lenne, mert a mai emberek fel sem fogják, mennyi kárt
tesznek a világnak. A sok szemetelés, haszontalan gázok és az erdők elpusztítása is káros.
Megmutatnám az embereknek, hogy mit csinálnak nap, mint nap. Ha én lennék a tanár, akkor
persze szép helyekre is elmennék az osztállyal. Remélném, hogy ezért megváltoznának az
emberek.”
„Bevezetném a „vezetés” órát. Itt leginkább járművek vezetését tanítanám. Egyfajta
jogosítványra való felkészülés lenne. A tantárgyat 7. osztálytól vezetném be nem kötelező
tantárgyként. Egy héten kétszer lenne ez az óra, és felkészítené azokat a diákokat, akik
jogosítványt szeretnének.”
„Én egy olyan tantárgyat vezetnék be, ami felkészít az életre, mert van, akinek hamar fel kell
nőni, és ez nehéz. Szerintem ez nagyon fontos, mert ilyenkor még lehet, hogy valaki azt
képzeli, hogy az élet könnyű, pedig nem. Az életben vannak szerencsések, meg nem túl
szerencsések. Vannak olyanok, akiknek összejön és van, akiknek nem és ha valami nem
sikerül, meg kellene tanítani felállni és újra megpróbálni. Ezt szerintem nagyon kéne tanítani.
Biztos sokan utálnának, ha ezt bevezetném, mert „fölösleges”, de valakinek segítene elindulni
az életben. Én szívesen tanítanám akár csak különóraként is. Csak valahogy biztos szeretném
hasznosítani a tudásom.”
„Ha bevezethetnék egy tantárgyat, az első dolgom az lenne, hogy bevezetném a pihenőórát.
Ennek az órának az a lényege, hogy a diákok azt csinálnak, amit akarnak. Pontosabban, aki
mondjuk rajzolni vagy házi írni szeretne, akkor az csinálhatja. Ha tesid volt, nem kell azon
idegeskedni, hogy fáradt vagy, csak leülsz az órán és pihensz. Ez az óra minden egyes óra
után lenne, hogy a diákok ne legyenek fáradtak az órák között. Ezen az órán lehetne enni és
inni is.”
„Szerintem nincs sok olyan, amit bevezetnék, de talán valami olyasmi, hogy AI-használat.
Sokan butaságra használják. Azt is tanítanám, hogy védekezzünk ellene. Sokszor a diákok
nem is arra használják, amire tényleg való. A mai világban mindenhol ott az AI. Az sem
mindegy, hogy hogyan kérdezel és mit. Az AI úgy van beprogramozva, hogy mindig igazat
adjon neked. Szerintem ennyi idősen, azaz felső tagozatosan lassan mindenkinek van
valamilyen okos eszköze, ezért tudni kéne használni. Nyilván nem úgy, hogy megírja a
házidat, de hasznot húzz belőle. Szerintem ez segítene a mai emberiségen.”
„Szerintem a beszélgetős órát kellene bevezetni, mert többet tudnánk meg egymásról. Ezzel
az órával kikapcsolódunk, és nem mindig azon idegeskedünk, hogy hanyas lesz a TZ. A
másiktól még tanulni is tudunk. Ezen az órán megnyugszunk. Elmondjuk a másiknak, ha
valami fáj. Ezzel mindenki jobb eredményt érne el!”
„Csendesóra, amikor kimegyünk az erdőbe és sétálunk. Azért jó, mert felszabadít. A legjobb
benne a csend, az állatok, a friss levegő, a fák, az ég, a felhők. Itt nem számít az idő, csak
érezd jól magad, csak ennyi kell. Olyan, mintha megállt volna az idő. Csak érezd a fákat, a
leveleket, a csiripelést, a zajokat, mert megnyugtat.”
megkülönböztetni, hogy mi a valós és mi a kamu.”
Március- Irodalmi lépegető
Időkapuk Monostoron
A Zöldsziget Körzeti Általános Iskola idei egyik irodalmi pályázatára a „Gyerekkorom
Monostoron” témában lehetett pályaműveket beadni. Váczi Regő, 6.a osztályos tanuló
nagypapájával, Mócsai Gáborral beszélgetett. A sokak által „Tüdő” bácsiként ismert
nagypapa unokájának a Szigetmonostoron töltött gyerekkorról mesélt. A beszélgetésből is bebizonyosodik, amit sokan tapasztalunk, hogy faluszerte időkapukba botlunk. Ha ezeken a
helyeken több generáció leül beszélgetni, igazi időutazás veszi kezdetét. Például az iskolába
belépve a tablóról szülők, nagyszülők, dédszülők néznek le ránk, akik szintén e falak között
voltak gyerekek. Érdemes, mint Regő tette, időnként megállni egy ilyen helyen, egy ilyen
időkapunál, s beszélgetni az idősebb generációval. A nagyon értékes mesélés által kiderül, mi
volt más sok évvel ezelőtt, s az is, hogy a lényeg mit sem változott az évtizedek alatt. Ez Regő
és Gábor papa beszélgetésének is megnyugtató lezárása, amely ugyanakkor nyitva hagyja az
időkaput a jövő generáció számára is.
Gyerekkorom Monostoron – Váczi Regő interjúja Mócsai Gáborral
Én a papát választottam, mert ő már idős és szerintem érdekes, milyen volt régen.
– Hol születtél? Mikor? Ki segített dédinek a szülésnél?
– Szigetmonostoron születtem 1949. február 5-én. A Rózsáné segített, ő volt a
bábaasszony (szülésznő mostani kifejezéssel).
– Hányadik gyerekként érkeztél a családba?
– Az első gyerek voltam.
– Hány testvéred van?
– Három, így voltunk négyen. Kettő fiú és két lány.
– Mit dolgoztak a szüleid?
– A mama háztartásbeli, a papa pedig asztalos volt.
– Mi akartál lenni gyerekkorodban?
– Esztergályos szerettem volna lenni és az is lettem.
– Mi volt a vasárnapi ebéd? Mi volt a kedvenc ételed?
– Általában húsleves, főtt hús, ritkán rántott hús. Kedvenc ételem a pörkölt volt és a
leves, ha jutott rá.
– Milyen ruhákat hordtatok?
– Általában használt, foltozott, ritkán új ruhákat.
– Mit játszottatok szívesen?
– Sokat fociztunk a téren és a libákat legeltettük, közben pecáztunk. Sokat fürödtünk a
csapásban (Madárbarát park). Szerettünk korcsolyázni meg szánkózni.
– Hogyan üzentél a barátaidnak?
– Az iskolában beszéltük meg, hogy mikor megyünk játszani.
– Mit kellett otthon segítened?
– A szüleim kétlaki életet éltek és mezőgazdasággal foglalkoztak. Amiben segítettem az
a gyomlálás, szőlőkötözés, dughagyma elültetése, nyolcadiktól kapálni is kellett.
– Mit vettél az első zsebpénzedből?
– Labdát vettem, hogy tudjunk focizni.
– Ki volt a gyerekkori legjobb barátod?
– Sebő Béla.
– Hova jártál iskolába?
– A katolikus templomnál volt az iskola, később, az 1960-as évek elején már a
Zöldszigetbe jártunk, akkor voltam negyedikes.
– Mi volt a kedvenc tantárgyad?
– Matek meg a tesi, de az éneket és a gyakorlatokat is szerettem (technika).
– Mire írtál elsőben?
– Már füzetbe.
– Hogyan fegyelmeztek akkor az iskolában?
– Nagyon sok körmöst kaptam, fölakasztottak a fogasra egy órára, tanítás után bezártak
a terembe.
– Volt iskolai köpeny?
– Volt. Voltam kisdobos és utána úttörő.
– Milyen étel volt az iskolában?
– Nem volt. Amit vittél, azt etted.
– Egy osztályba hányan jártatok?
– 28-an, de előfordult, hogy az 1-2. évfolyam összevont osztály volt.
– Milyen fűtés volt az iskolában?
– Cserépkályha osztályonként.
– Volt szénszünet?
– Nem, nem volt, de egyébként szünetek ugyanúgy voltak.
– Tanultatok idegen nyelvet?
– Negyediktől oroszt.
– Milyen iskolai ünnepségek voltak?
– Március 15., május elseje, november 7., Farsang és Mikulás.
– Hogyan mentél iskolába?
– Gyalog.
– Milyen gyerek voltál?
– Nem voltam a legjobb gyerek, hazafele általában verekedtem.
– Mennyibe került akkor egy gombóc fagyi?
– 50 fillérbe.
– Hét évesen hogyan élted meg a forradalmat?
– Az új telepnél magyar katonák, laktanyák és tisztiházak voltak. Focipályájuk is volt.
Mikor bejöttek az oroszok 56-ban, itt hagytak mindent. Az oroszok elvitték az ágyúkat
és a fegyvereket. A lőszerraktárban maradtak ágyú hüvelyek, foszfor és makaróni.
– Mi a legnagyobb különbség a mostani gyermekkor és a tiéd között?
– Nagy volt a szegénység. Az ennivaló legtöbbször zsíros kenyér, lekváros kenyér és
cukros kenyér volt.
– Mi a legnagyobb hasonlóság?
– Az összetartás és az egymás iránti szeretet, ami a mai napig megvan.
Köszönjük Regőnek és Gábor papának a beszélgetést. Egy játékra is invitáljuk a fiatalabb
generációt, és azokat, akik esetleg nem ismerik Gábor bácsi becenevének történetét. Miért
hívják Tüdőnek? Honnan ered a név? Nyissuk ki egy beszélgetéssel az időkaput. A piacon is
található egy…
(Kas Kriszta)
Február- Irodalmi lépegető
Az Irodalmi Rádió Romantikus történetek címet viselő novellapályázatára 2025. december 10-ig várták a pályaműveket. A pályázatra Holé Eszter, a diák újságíró pályázat egyik győztese, a Zöldsziget Körzeti Általános Iskola 6.a osztályos tanulója is küldött prózai írást. Sok pályamű érkezett, Eszter az egyik legfiatalabb pályázóként bekerült novellájával az antológiába. Az Egy csókért cserébe címet viselő kötetben olvasható A pillanat, ami mindent megváltoztatott című írása.
Eszter egy iskolai pályázatra is adott be pályaművet. A kiírás arra buzdította a diákokat, készítsenek interjút ’Gyermekkorom Monostoron’ témában. Eszter egy merész ötlettel állt elő és saját magával beszélgetett el, hogy elmondhassa, miért szeret itt élni. Ezúttal Az irodalom visszavág rovatban ezt az ön-interjút olvashatjuk. Szeretettel gratulálunk és kívánjuk, lelje továbbra is örömét az írásban s lépegessen tovább a különböző műfajok, stílusok között.
Holé Eszter: Interjú magammal
Azt, hogy én talán még pont nem az vagyok, aki a telefonján él és igazából ezt, mert ha olyan helyen élnek, mint én, akkor az csodálatos. Nagyon szeretem az életemet itt. Biztosan teljesen más lenne az életem és a személyiségem, ha nem itt élnék. Nyáron, ősszel, télen és tavasszal mást csinálok, de minden évszak nagyon gyönyörű itt. Rengeteg lehetőség van kirándulni is. Mint már mondtam, mindenki máshogy éli meg itt az életét: valakinek tündérmese, valakinek kaland és van, akinek gyönyörű. Már nagyon rég nem esett annyi hó, mint most télen. Ezt a gyerekek (én is) nagyon élvezik, rengeteget hógolyóznak, szánkóznak. Nyáron mindenki biciklizik, a barátaival van és persze élvezi a szünetet. Sokszor volt, hogy madarak fészkeltek a kertünkbe. Néha békák is betévednek hozzánk. Régebben rengeteg mókus mászkált a hatalmas fenyőfáinkon. Kacsákat etetünk a Dunaparton. Egyszerűen tökéletes itt minden! Amikor reggel arra kelsz, hogy csipognak a madarak, amikor nyáron sütögetünk a szabadban, vagy amikor sátrazunk a Dunaparton, amikor utcai kútból megtöltött vízibombákkal egymást kergetjük. Vagy csak úgy vagyunk. Amikor egy utazából hazaérünk, és meglátom az ismerős helyeket, az olyan érzés, ami a világon semmihez, de semmihez sem fogható. Ezt szerintem mindenki érzi, amikor hazaér, de soha nem fogja úgy érezni, mint mi, monostoriak. Olyan szép itt! Olyan jó itt!
Gábris Kornél – Váczi Regő: A szigeti népek
Sziget király, magyar király
Léptet kis szamarán.
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
a szigeti tartomány?
Van-e ott futópark és vidámpark?
Terén edzőrész kövér?
Használt-e a megöntözés
a dunai folyóvíz?
S e hely, s az istenadta hely,
Ha oly szép e sziget,
Mint akarom s mint az ember,
melyet káprázatba ejt.
Felség! Valóban koronád
Legszebb gyémántja Monostor.
Földet, folyót, úszni jót,
Horányt is benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép.
Oly boldog rajta, Sziget.
Házain mind nyüzsögve,
mint megannyi vidám kép.
Sziget király, magyar király.
Léptet kis szamarán.
Körötte Monostor, amerre kolompolt
és horányi tartomány.
Faluház a helyiség neve,
hol aznap este járt.
A Faluház tulajdonosa
Sakk párbajra hívja a királyt.
Sétát és úszást s mi jó kirándulás
Szemnek-tájnak ingere.
Már fájnak lábaink, de megérte,
És állni is tereh.
S mind, amiket e sziget
Vizet-különlegességet terem,
S mind, ami bor pezsegve forr
e szép szigeten.
Ti urak! ti urak! Köszönöm
ezt a látványt.
Ti urak! ti urak!
Hát éljen ez a tartomány!
Így köszönöm ezt a csodás élményt.
Nekem ez nagy ajándék.
Most búcsúzom, most búcsúzom
ég veletek csodás nép!
Farkas Gellért: A sziget keletkezése (Nemlétező mítoszok 1.)
Még az emberek előtt, sőt még a szárazföld előtt, a víz birodalmában (mostani
időszámítással -196238. október 16.) akkor a víz alatt egy nagy iszaphegyhez odaúszott egy
hatalmas (egyébként csak a saját elmondása szerint hatalmas, merthogy kicsi), fehér, szőrös
lény, és így szólt:
– Hé, te, unatkozom, nincs elég élőlény. Legyél egy malac, akit Cucunak hívnak! – és a
hegy tényleg átalakult egy malaccá, és az orrával elkezdte az iszapot feltolni a víz felszínére.
A lény (akit egyébként Moczarthnak hívtak) csak nézte. Másnapra már Cucu egy szép
nagy szigetet túrt össze. Ám Moczarth értetlenkedve nézett rá, majd ezt mondta:
– Már megbocsáss, de egy sziget nem olyan izgalmas. Meg amúgy is, én azért csináltam
belőled egy malacot, mert unatkoztam, és azért unatkoztam, mert nincs túl sok élőlény, és ami
van, az meg nem elég érdekes (ráadásul még mindig unatkozom).
A szónoklat után egy vaskulacsot adott Cucunak, majd így szólt:
– Tégy vele olyat, amit szeretnél.
Cucu a kulaccsal a földet kezdte el ütni. Ahol eltalálta, ott fák nőttek. A fákon a
termések pedig emberek voltak, ám idővel a fák gyümölcsöket kezdtek teremni. De maradt
egy, ami örökké gyerekeket termett. Ott Cucu telepedett le. Az emberek pedig házakat
építettek a fa köré, a házakból pedig egy falu lett, melynek neve Szigetmonostor.
Bíró Zsuzsi: Szigetmonostor éneke
A természet szőtte e világ meséjét,
virágzó táj, színekkel festett ég.
A valóság itt van, s rabul ejti a szívünk rég.
A ház melege szívünkben él,
Család és barátok közt nincs semmi, mi fáj.
Nyári alkony ringatja a Dunát, mi szép.
A szellő régi titkokat suttog,
Fák árnyékában emlékek ébrednek.
Szívünkben béke, mint egy régi, szép ének.
Szedres Koppány:
Szigetmonostori gyerekek
2024-ben volt árvíz, és mi hárman fiúk
lementünk BMX-szel a Horányi és
Dunakeszi komphoz. Bementünk a vízbe
bringástól, a Dunába fürdeni. Majd
megfagytunk. Jó volt.
Miért? Mert itt nem az van, hogy ’de menő
vagyok, hogy van nekem ilyen rollerem,
meg 3 milliós pc-m, meg e-cigizek, mert az
a menő’. Nem! Itt barátok vannak, akik
segítünk egymásnak. Bunkit építünk,
bringázunk, felfedezünk, viccből direkt
eltévedünk.
Ez a mi Szigetmonostorunk.
Fatka Rita: Szigetmonostor
Nyár, zenék, szép virágok,
kedves emberek, apartmanok,
kellemes víz, csönd, Faluház,
könyvek, játék, bolt, focipálya,
játszótér, kompok, szuper iskola,
szép házak, gyönyörű fák,
szép környék, 3000 ember.
Interjút készítettem az osztályfőnökömmel, mert ő egy nagyon fontos ember az iskolánkban.
Rengeteget tesz azért, hogy jó legyen az osztályközösségünk. Hatalmas szíve van, és mindig megbocsát. Nagyon várom az óráit, mert azok valahogy mások – sokkal jobb a hangulat is. Hatalmas tapasztalattal rendelkezik, az ő osztályában sosincs hosszú távú harag, mert mindent megtesz értünk és az iskoláért. Ági néni igazi példatanár. Kívánom, hogy minden tanár ilyen legyen, mint ő.
Azért őt választottam, mert amikor ő még tanár lett, minden más volt, mint most. Olyan dolgokat tud nekünk mondani, amitől kerekre tágul a szemem. Én ezért tartom őt tökéletesnek ehhez a hivatáshoz.
Ági néni, a Zöldsziget Általános Iskola volt az első munkahelye?
Igen, 1982-ben, 22 éves koromban, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola befejezése után itt kezdtem meg a pedagógusi pályát.
Miért lett tanár?
Már kisgyerekkorom óta szívesen tanítottam a kisebbeket, többek között a húgomat különböző dolgokra. Első osztályos koromban volt egy nagyon kedves tanítónénim, és akkor elhatároztam, hogy én is tanítani fogok.
Hogyan került ide, Szigetmonostorra?
Egerben nőttem fel, ott végeztem el az általános, a közép- és a főiskolát is. Az iskoláim elvégzése után szerettem volna önálló, felnőtt életet élni, a szüleim segítsége nélkül. Igyekeztem saját lábamra állni, ezért olyan állást kerestem, amelyhez szolgálati lakást is felajánlottak. Három helyre adtam be a jelentkezésemet, mindhárom helyen szívesen láttak volna, de én a szigetmonostori iskolát választottam. Megtetszett a falu, nagyon barátságosnak és békésnek találtam.
Ági néni szeretett iskolába járni?
Igen, nagyon szerettem új dolgokat megtanulni. Voltak remek tanáraim, akikre szívesen emlékszem vissza. Különösen a gimnáziumi osztályunk volt nagyon összetartó – még ma is tartjuk a kapcsolatot, öt évenként találkozunk. Az egyik legjobb barátnőm is a gimnáziumi osztálytársaim közül került ki, nemrég látogatott meg.
Mi volt a kedvenc tantárgya?
Nagyon szerettem a történelmet, az irodalmat és a testnevelést. Jó érzékem volt az idegen nyelvekhez: az iskolában orosz és német nyelvet tanultam, de a vágyam az angol nyelv elsajátítása volt. Ezt már felnőttként, munka mellett tanultam meg, és elvégeztem az egyetemet is.
Melyik tantárgyat szereti jobban tanítani: az angolt vagy a történelmet?
Mindkettőt egyaránt szeretem, nem tudok különbséget tenni.
Hány osztálya volt már?
Ez a 44. tanévem a pályán, és ti vagytok a 10. osztályom.
Mi a legnagyobb dolog, amit a tanítástól kapott?
A gyermekek szeretete – ez tartott a pályán ilyen hosszú ideig. Természetesen az elért eredmények is erőt adtak, hiszen kétszer is álltam tanítványommal a dobogó legfelső fokán, amikor az országos angol nyelvi versenyen első helyezést ért el. De volt országos 6. és 10. helyezett tanítványom is, és a kistérségi angol versenyeken is sorra hoztuk el az első, második és harmadik helyezéseket. Az is nagyszerű érzés, hogy tizenkét tanítványom lett angol nyelvtanár, közülük három itt dolgozik a szigetmonostori iskolában.
Mi a legfőbb célja tanárként?
A legfontosabb célomnak azt tartom, hogy az általam tanított gyerekek elsősorban jó emberek legyenek. Persze nem árt, ha a jósághoz tudás és szorgalom is társul. Igyekszem a tanítványaimat türelemmel és sok-sok szeretettel nevelni, remélve, hogy ők is jó emberek lesznek.
Ági néni, köszönöm az interjút!
Csodálatos érzés volt ezt az interjút elkészíteni. Már három éve ismerem Ági nénit, de ezeket a dolgokat eddig nem is tudtam róla. Nagyon boldog vagyok, hogy elvállalta az interjút. Negyvennégy tanév nem kevés! De ha valaki azt csinálja, amit igazán szeret, akkor az boldog 44 év. Nagyon örülök, hogy egy ilyen tanár tanít engem. Ági néni most már nemcsak a tanárom, hanem a példaképem is.
Holé Eszter
tűzoltóvalInterjúalanyomnak Menyhárt Ferenc, Önkéntes Tűzoltót választottam, a Szigetmonostori Önkéntes Tűzoltók vezetőjét. Azért ezt a témát választottam mert kíváncsi vagyok a tűzoltók munkájára és Feri apukám gyerekkori barátja, így én is kiskorom óta ismerem őt.
Sokszor láttam már vonulni őket, volt, hogy a falu felé vagy Horányba igyekeztek, de számtalanszor indultak meg a sziget másik részére segíteni. A 2024-es árvízkor együtt pakoltuk velük a homokzsákokat…
Szia Feri! Szeretnék pár kérdést feltenni a munkáddal kapcsolatban, egy iskolai pályázatot szeretnék írni és te lennél a téma!
Rendben Panka, halljuk azokat a kérdéseket.
Mennyi ideje vagy tűzoltó?
3 éve dolgozom tűzoltóként.
Miért lettél tűzoltó?
Szeretek segíteni a bajbajutottakon és ezért léptem be Önkéntes Tűzoltónak.
Mi volt a legdurvább eset a faluban?
A júniusi Kossuth utcai tűzeset , amihez a szentendrei hivatásos kollégákkal érkeztünk a kora reggeli órákban. Nagyon gyorsan kellett beavatkozni , hogy meg tudjuk akadályozni a tűz továbbterjedését a többi közeli épületre. Több sugárral oltottunk , majd hosszas utómunkálatok után tudtuk megfékezni a tüzet. Személyi sérülés nem történt szerencsére.
Mi a kedvenc tűzoltó eszközöd?
Nincs kedvenc felszerelésem, minden felszerelést egyformán szeretek. A lényeg, hogy hatékonyan tudjunk dolgozni vele és rövid idő alatt el tudjuk hárítani a bajt.
Kaptok-e elég támogatást az önkéntes munkátokhoz?
A szigeti önkormányzatok támogatnak minket, a katasztrófavédelem is támogat minket egy minimális összeggel, illetve pályázatokon szoktunk nyerni kisebb nagyobb összegeket. Sajnos a lakosság nagyon kicsi százaléka adományoz az egyesületnek. Ahhoz, hogy a felszerelésünk fiatalítása jó ütembe haladjon, több támogatásra lenne szükségünk!
A vízen kívül mivel lehet tüzet oltani?
A vízen kívül habbal oltó, illetve porral oltó készüléket használunk. Mindig attól függ, hogy milyen típusú anyagok égnek. Szilárd, folyékony, gáz vagy akár konyhai zsiradék égésekor más-más oltóanyagra lehet szükségünk a hatékony oltáshoz.
A családod mellet hogyan van időd a tűzoltómunkára vagy más egyéb kötelezettségre?
A család mellett minden egyes szabad percet az egyesület ügyeinek intézésével töltöm, ez egy 0-24órás vállalás a részünkről.
Mi volt a legdurvább eset, amiben részt vettél?
A legdurvább eset, amiben a kollégáimmal részt vettünk a Visegrádi Hotel Silvanus szállodatűz volt, ahol a tűzesetkor közel 200 vendég tartózkodott. Kiérkezésünk után egyből a negyedik emeletre mentünk oltani, ami teljes terjedelmében égett, és átterjedt a tetőszerkezetre is. Ez elég nagy kihívás volt számunkra. Az oltásban a katasztrófavédelem, a szentendrei, esztergomi, fővárosi hivatásos, visegrádi és leányfalusi önkéntes tűzoltók vonultak ki a mi egységünkkel együtt és 14 vízsugárral oltottunk, hogy megfékezzük a tüzet!
Hogyan válhatsz önkéntes tűzoltóvá?
Önkéntes tűzoltó minden tizennyolcadik életévét betöltött magyar állampolgár lehet, aki sikeresen elvégzi a negyven órás képzést és természetesen kellőképpen elhivatott!
Az idei lecsófőző versenyen számotokra gyűjtött adományt egy egész csapat és mi gyerekek is. A nyolcvan literes üstben készült húsimádó lecsó mellett közel tíz tálcányi zsíroskenyér került az éhes látogatókhoz, amiért adományoztak számotokra! Szeretném megkérdezni, hogy tudtatok-e valami hasznosat vásárolni belőle?
Igen, sikerült megvásárolnunk egy defibrillátor életmentő készüléket, ami innentől a gépjárműfecskendőkön lesz készenlétben tartva. A fenti eszköz hatszáznyolcvanezer forintos vételárának kétharmada gyűlt össze a lecsófőzős adományból, a Szigetgyöngye SE, a Baptista gyülekezet valamint az egyéni felajánlások által.
Nagyon szépen köszönöm a segítségedet és a válaszaidat!
Igazán nincs mit, köszönöm, hogy ránk gondoltál a témaválasztásnál!
Molnár Panka Ágnes
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Copyright © 2025 Zöldsziget Általános Iskola , Minden jog fenntartva. | Készítette: fabi
