Február- Irodalmi lépegető

Az Irodalmi Rádió Romantikus történetek címet viselő novellapályázatára 2025. december 10-ig várták a pályaműveket. A pályázatra Holé Eszter, a diák újságíró pályázat egyik győztese, a Zöldsziget Körzeti Általános Iskola 6.a osztályos tanulója is küldött prózai írást. Sok pályamű érkezett, Eszter az egyik legfiatalabb pályázóként bekerült novellájával az antológiába. Az Egy csókért cserébe címet viselő kötetben olvasható A pillanat, ami mindent megváltoztatott című írása.

Eszter egy iskolai pályázatra is adott be pályaművet. A kiírás arra buzdította a diákokat, készítsenek interjút ’Gyermekkorom Monostoron’ témában. Eszter egy merész ötlettel állt elő és saját magával beszélgetett el, hogy elmondhassa, miért szeret itt élni. Ezúttal Az irodalom visszavág rovatban ezt az ön-interjút olvashatjuk. Szeretettel gratulálunk és kívánjuk, lelje továbbra is örömét az írásban s lépegessen tovább a különböző műfajok, stílusok között.

Holé Eszter: Interjú magammal

• Miért szeretsz itt élni?
• Azért, mert elég nyugodt hely, lehetetlen eltévedni. Igazából erre nem nagyon lehet szavakat találni. Csak egyszerűen jó!
• El szeretnél menni innen a mostani gondolkodásoddal?
• Nem, nem szeretnék, mivel megvan itt a baráti köröm és én elég nehezen tudok beilleszkedni. Mint említettem, szeretek itt lenni, szóval most nem szeretnék elmenni innen.
• Mi a kedvenced itt?
• A nyári szünet, amikor elmegyünk a barátaimmal valahova. Szeretem, amikor 5 perc séta után ott vagyok az egyik barátomnál. Vagy amikor télen szánkózni megyünk és lecsúszunk a gáton.
• Mi a legnagyobb hátrány?
• Ez engem nem nagyon érint, de például most csak egyféleképpen lehet kijutni a szigetről, mivel nem járnak a kompok. Az nem a legjobb, ha valaki nem ide jár suliba.
• Mi volt a legfurább, amit megkérdeztek azzal kapcsolatban, hogy milyen itt?
• A legfurább az volt, amikor egy lány megkérdezte, hogyan jutunk ki a szigetről. Erre azt mondtam, hogy többnyire komppal. A lány megkérdezte, mi az a komp. Ezen nagyon meglepődtem.
• Mióta laksz itt?
• Nekem mindig is ez volt az otthonom, amióta megszülettem. Szóval eléggé ismerem a szigetet. Az osztályban van, akit születésem óta ismerek.
• Hogyan hat rád ez a sziget, ahol élünk?
• Szerintem sokkal jobb, mintha nagyvárosban élnék. Megvan az a szabadság, ami éppen elég. Biztosan nem ilyen lennék, ha városi lány lennék.
• Hogy tekintettél 5 éves korodban erre a helyre és hogy most?
• Amikor kicsi voltam, egy álomvilágnak tűnt. Most pedig az otthonom, amit nem hagynék el.
• Mit gondolsz, miben más itt felnőni, mint városban?
• Itt, ha sötétben sétálsz, nem a rablástól félsz vagy ilyesmi, hanem a vaddisznótól és az őztől.
• Mit szeretnél megőrizni ebből a gyerekkorból?
• A boldogságot. Azt a szabadságérzetet, amit ez a sziget ad.
• Hogyan hat rád a természet közelsége?
• Szeretem tavasszal a madarak csicsergését, ősszel az erdőben való sétálást. Azt, hogy nem tudhatod, hogy egy barátod vagy pedig valami más fog kiugrani a bokorból.
• Miért különleges szerinted a Szentendrei-sziget?
• A Duna-Ipoly Nemzeti Park része, élnek itt védett állatok és növények.
• Hogy telik egy átlagos napod itt?
• A nap nagy részét az iskolában töltöm, délután mindig kutyát sétáltatok, nyáron akár medencézek.
• Miért érzed szerencsésnek magad, hogy itt élsz?
• Azért, mert itt olyan dolgokat tanulhatok, amit máshol nem. Mások órákat autókáznak, hogy olyan helyre jussanak, ami nekem mindennapos látvány. Én bármikor elmehetek az erdőbe sétálni, míg más nem.
• Mit tanultál meg itt a szigeten?
• Legfőképpen az állatok védelmét, a környezetünk értékét. Hogy milyen fontos számunkra.
• Ha egy mondatban kéne elmondanod, mit is jelent neked Szigetmonostor, hogy hangzana?
• Valahogy így: Az otthonom, az életem része és nagyon szeretem.
• Milyen az számodra, hogy a Duna ilyen közel van?
• Ijesztő, mert megáradhat, és annak nem lenne olyan jó vége. De szeretem is nagyon, mivel gyakran megyünk csónakázni a nyári szünetben.
• Mit adnál tovább az életedből a következő generációnak?

Azt, hogy én talán még pont nem az vagyok, aki a telefonján él és igazából ezt, mert ha olyan helyen élnek, mint én, akkor az csodálatos. Nagyon szeretem az életemet itt. Biztosan teljesen más lenne az életem és a személyiségem, ha nem itt élnék. Nyáron, ősszel, télen és tavasszal mást csinálok, de minden évszak nagyon gyönyörű itt. Rengeteg lehetőség van kirándulni is. Mint már mondtam, mindenki máshogy éli meg itt az életét: valakinek tündérmese, valakinek kaland és van, akinek gyönyörű. Már nagyon rég nem esett annyi hó, mint most télen. Ezt a gyerekek (én is) nagyon élvezik, rengeteget hógolyóznak, szánkóznak. Nyáron mindenki biciklizik, a barátaival van és persze élvezi a szünetet. Sokszor volt, hogy madarak fészkeltek a kertünkbe. Néha békák is betévednek hozzánk. Régebben rengeteg mókus mászkált a hatalmas fenyőfáinkon. Kacsákat etetünk a Dunaparton. Egyszerűen tökéletes itt minden! Amikor reggel arra kelsz, hogy csipognak a madarak, amikor nyáron sütögetünk a szabadban, vagy amikor sátrazunk a Dunaparton, amikor utcai kútból megtöltött vízibombákkal egymást kergetjük. Vagy csak úgy vagyunk. Amikor egy utazából hazaérünk, és meglátom az ismerős helyeket, az olyan érzés, ami a világon semmihez, de semmihez sem fogható. Ezt szerintem mindenki érzi, amikor hazaér, de soha nem fogja úgy érezni, mint mi, monostoriak. Olyan szép itt! Olyan jó itt!